nyakba kötött kardigán.


home  archive   ask   theme credit

vuls:

birds are lucky because they get to attend concerts for free

(via szelahajadban)

"Tudom, mi a bajom - mondta Ellesleynek. - Akut nosztalgiám van."

- Szerb Antal: Utas és Holdvilág

Mindig érdeklődtem a múlt iránt, imádok régi fényképeket nézegetni, felfedezni ma ismert és szeretett emberek régi, fiatal, gyermeki vonásait. Mindig odavoltam a történetekért, a személyes kalandokért, az emlékezetes pillanatokért. Fura, hogy az az ember a képen most milyen, és milyen volt régen. Hogy megváltozott…és mennyire nem változott semmit! Vajon akkor is szerettem volna? Vajon akkor szerettem volna? Vajon ha akkor ismertem volna, jóban lennénk még? Figyelni az ismerős gesztusokat, mosolyokat, mozdulatokat, amiket megörökített a gép. Hogy lehet nosztalgiám olyan képeket nézve, amik elkészülésének pillanatában én még gondolat sem lehettem, hiszen évtizedekkel az én születésem előtt készültek… Mindig van bennem egy felemás érzés…Hogy bárcsak ismerhettem volna már akkor, és hogy mennyi elhallgatott történet van, amit nem tudok, ami fontos egy ember életében, mennyi mindennek kellett történnie ahhoz, hogy ennyit változzon, vagy hogy így elteljen az idő, hogy itt legyünk, ahol most vagyunk. Csak nézem a képeket, a részleteket, és nem számít, milyen volt a kor divatja, mert a kedves kisbaba-, kamasz-, fiatal arcról ugyanazok a szemek néznek rám, és beleborzongok, mert megérint a súlya az idő múlásának. Egy-egy képen keresztül bekukkantanék a pillanat előtti és utáni 5-5 percbe. Egészen képtelen dolgok jutnak eszembe, mint pl. hogy milyen illat lehetett akkor, milyen színek, pityergett-e a kisbaba, melyik a póz és melyik a spontán rezdülés és miért…

Mindig imádtam a képeket, de azt hiszem, idén beváltom a régóta tervezgetett ígéretemet, és albumot készítek. Előhívatom a kedves képeket és nem gyógyulok ki a nosztalgiából.

(Source: gwendolinne)